Napjaink egyre tudatosabbá váló világában- jelentsen ez bármit is- egyre elterjedtebbé válik az egészségtudatosság is. A tudatosságra egyébként azért is szükség van, mert nap mint nap dolgok tucatjait reklámozzák szembe velünk és nyilván erősen indokolt  szelektíven eljárni amikor használati cikkeinket beszerezzük.

Az egészség tudatos ember igyekszik egészség centrikusan berendezni életét, azaz szem előtt tartja egészségének megőrzését egy jobb és kielégítőbb életszínvonal érdekében. Ennek az első és legfontosabb pillére a táplálkozás. Az utóbbi időben egyre többen kezdik újra felfedezni a természet vagy mondjuk úgy a természetesség erejét és egyre inkább beiktatják ezt a fogalmat az étrendjük összeállításába.  Ezt szorosan követik a testmozgás mennyiségére és minőségére irányuló erőfeszítések , melyet a modern életformát élő emberek különböző sportok művelésével érnek el.

Ezek természetesen, mind elengedhetetlen elemei az egészség megőrzésének, de van még valami, ami nagyon fontos! Tisztaság fél egészség- tartja a mondás- és ez valóban így is van.  A higiénia terén tett felfedezések és újítások rendkívüli mértékben javították az ember életszínvonalát és évtizedekkel hosszabították meg a várható élettartamot.

És itt jön a képbe a kézzel készített háziszappan! A nagy mennyiségben gyártott tisztálkodó szerek különböző szintetikus módszerekkel készülnek és többnyire mesterséges alapanyagokat tartalmaznak. Ezek az anyagok a bőrre kerülve a pórusokon keresztül bejutnak a szervezetbe és a véráram segítségével a test minden pontjára eljutnak. Innen nézve, ha elolvassuk a tusfürdőnk összetevő listáját nem biztos, hogy el leszünk ragadtatva, hogy milyen nevű anyagok keringnek a vérünkben egy jó kis tusolás után. Kérdés továbbá, hogy ezeknek az anyagoknak pontosan milyen hatása is van a szervezetünkre, gondolva itt az egyre növekvő mennyiségű modern betegségre vagy akár termékenységi problémákra…

Ezzel szemben a kézműves szappanok kizárólag természetes anyagokból készülnek legyenek

színesek,illatosak vagy éppen natúrak. A legelterjedtebb alapanyagok az olíva olaj, kókuszzsír,

napraforgó olaj, pálma olaj stb.

Összegezve a természetes szappanok az emberek azon igényét elégítik ki, hogy az egészség

 megőrzéséhez oly fontos tisztálkodást természetes, ezáltal az emberi test működésével

összhangban levő anyagok segítségével végezhessék. Noha drágábbak, mint a szupermarketek

 polcairól levehető különböző termékek, mibe lenne érdemesebb befektetni, mint a saját

egészségünkbe?

Egy olíva alapú kecsketejes szappan receptet próbáltam ki, ami elég jól sikerült, amikor beugrott, hogy rakjak bele fürdősót. Amellett, hogy igen közel van a sóbánya, elég eredeti ötletnek is tűnt és ismét igen jól sikerült.

Az olivás kecsketejes szappanról nagyjából ezt kell tudni:

Először is a krémes kecsketejről:

• gyorsan és kiválóan hidratálja a száraz bőrt
• érzékeny bőröd is szeretni fogja a benne lévő vitaminok miatt (A, B6, B13, valamint E)
• a benne lévő tejsav szintén egészséges: finoman távolítja el a bőrfelszínről az elhalt hámsejteket, hogy friss bőrt hagyjon maga után
• csökkenti a ráncokat
• nyugtatja és hidratálja is bőrödet egyszerre
• gazdagon táplál
• eltünteti a pattanásokat

Az olívaolaj szintén nélkülözhetetlen kincs, ha natúr szépségápolásról van szó, mégpedig ezért:

• nagyon gyengéden ápolja bőrödet
• kiválóan hidratál
• rengeteg antioxidánst tartalmaz, így segít fiatalon tartani bőrödet
• irritált bőrre is ajánlott
• sok E-vitamint tartalmaz
• segít abban, hogy bőröd regenerálódjon
• annyira kíméletes, hogy arctisztításra, sőt, kisbabák bőrére is nyugodtan használhatod

Ezenkívül található benne még kókuszolaj, a kellemes habzásért és ricinus olaj, mely bőrpuhító hatású és sok benne az E-vitamin

Mindezekhez pedig hozzáadva a parajdi fürdősót, egy még összetettebb szappant kapunk. 

A fürdősó a szappanban jó hatásai mellett először is természetes fertőtlenítőként funkcionál. Továbbá a só szemcsés állagából adódóan, afféle fürdőszivacs hatást is biztosít, leradírozva, mind a szennyeződést mind az elhalt hámsejteket.

Használata után bőrünk jól hidratált csillogó és selymes lesz!

Korunkban mindnyájan a legjobbat szeretnénk adni gyerekeinknek és ez rendjén is van így természetesen. Ami nincs rendjén viszont az az, hogy kinek mit is jelent ez a „JÓ”!

Kisfiúnk 10 hónapos, így éppen aktív résztvevői vagyunk a témának. Ugyanakkor számos korunk béli fiatallal érintkezünk, akiknek szintén mostanában született gyereke és rendkívül érdekes, hogy mindenki mennyire másként gondolkodik ebben a témában.

Igen elterjedt gyermeknevelési és táplálási tanácsadó manapság INTERNET nagymama, aki minden információval ellátja a tudás szomjas újdonsült szülőket. Nagyon hamar ledoktorál így gyermek nevelésből rengeteg fiatal anyuka és apuka és ugye a doktori tudásnak nagy tekintélye van, s ennél fogva nem egy könnyen adja fel  NET nagymamától tanultakat senki.

Tehéntej? Áhhh , azt nem lehet adni ,mert laktóz érzékeny  lesz szegény gyerek. Kecsketej? Áhh, attól vérszegény lesz. Bármi természetes házi élelem? Nem, nem, nem! Tápot kell venni neki, bébi papit meg ilyeneket míg legalább két éves nem lesz, hát ki tudja, miféle nyavalyája lesz ha adunk abból amit mi eszünk?

Nos számtalan ilyent olvastunk, hallottunk már mindnyájan. Szüleink nagyszüleink ezeket hallva, már a falat nézik, hogy miként mászhatnának fel rajta a plafonig, mondván, hogy a „mi időnkben nem voltak ilyen tápszerek és mi is felnőttünk”. Erre a fiatal szülők szintén a plafont nézik, de ők csak a szemüket fordítják felfele. Micsoda begyepesedett egy régimódi, aktualizálatlan információ ez! Már megint kezdik ezek az öregek! No de ácsi, ácsi! Biztos, így van ez? Nézzük csak meg kicsit ezt a témát közelebbről!

Bevallom semmilyen tudományos vagy efféle anyagnak nem néztem utána a téma kapcsán és nem is áll szándékomban, csupán néhány gondolatot vetnék fel .

Először is napjaink emberiségének van egy olyan 5000 évnyi jelenleg ismert és tudományosan is elfogadott írott történelme. Ebből az elmúlt 200 évben, de főleg az utóbbi 100 évben gyorsult fel a technikai fejlődés.

A kérdés az, hogy 4800 évig, hogy élte túl az emberiség bébi papi nélkül? Érthetetlen…

Következő kérdés. Miért nem hallottunk még a mi gyermekkorunkban a 90-es évek elején a laktóz érzékenységről, az allergiáról és arról a sok nyavalyáról, ami manapság rettegésben tartja a fiatal generációt?

Utolsó gondolat. Felsősófalván van egy olyan hely amit Bé kertnek hívnak, ez a cigánysor, a helyiek tudják. 5-8-15 gyerekes családok vannak. Vannak egészségügyi problémák a csecsemőknél, főleg megfázási alapon , de laktóz érzékenyről és pláne allergiásról nem igen hallottam és télen is mezítláb szaladgálnak már úgy 5 éves kortól mindenféle következmény nélkül.

Összefoglalásképpen annyit mondanék, hogy nem ártana időnként megkérdezni az igazi nagymamát is és elgondolkodni, mert noha az idő múlásával sok minden elavul, azért ami működött 5000 évig azt manapság is fel lehet használni!

A kecsketejről sokan vallják, hogy nagyon egészséges,  annak aki megtudja inni-teszik hozzá rögtön egyesek. De pontosan miért is egészséges a kecsketej? Járjunk utána!

Aki látott már kecskét tudja hogy rendkívül izgága, energikus állat, folyton felugrál dolgokra,ha nem a kerítés fölött ugrik át akkor alatta kúszik keresztül. Előszeretettel megeszi akár a gyümölcsfák friss hajtásait, vagy épp a kedvenc kerti virágunkat. Székelyföldön a leginkább úgy hallottam jellemezni, hogy: „a kecske a legdisznyóbb állat”. Tény, hogy a kecske különleges bánásmódot igényel és ennélfogva nem lehet, könnyelműen tartani. A probléma valójában onnan ered, hogy a kecske okos állat és emellé még kiváló fizikai adottságokkal is rendelkezik s így érvényesíti akaratát. Ez azonban sokszor nem egyezik a gazda akaratával. Ezen kívül a másik probléma az a kecskékkel, hogy komoly hierarchia szerint élnek és emiatt sok a harc köztük. Az erősebb mindig elkergeti a gyengébbeket az etetőtől  és ha nem tudja a szarvával megdöfni, akkor a fülét harapja. Szerencsére a fajkecskék valamivel mérsékeltebbek s így könnyebb bánni velük.

No de miből lesz a cserebogár, azaz a kecske?  Ha rögtön a reklámmal akarnám kezdeni, azt mondanám, hogy azért lesz okos, egészséges és erős a kecske, mert kecsketejet ivott kiskorában. Bár ez vicc azért mégis van benne valami. Hiszen a kecskének komoly táplálékra van szüksége ahhoz, hogy ezeket a pozitív tulajdonságait fenn tudja tartani. Ezt pedig élete elején a tejből kapja meg.

A kecsketej először is kiváló kalciumforrás, ideális fejlődésben levő gyerekeknek, szoptatós anyáknak, és mindenkinek, aki természetes módon szeretné biztosítani szervezete kalcium ellátását.

A kecsketej nem okoz puffadást, ami egyeseknek komoly problémát jelent és gyomorkímélő hatása van.

Összetételében a kecsketej hasonlít legjobban az emberi tejre, aminek következtében sokkal több tápanyagot vagyunk képesek hasznosítania kecsketejből, mint például a tehéntejből.

A kecsketej sokkal táplálóbb a tehéntejnél, fél liternyi biztosítja az ember napi kalcium szükségletét és a B-vitamin szükségletének 40 százalékát. Ezen kívül elősegíti a vas és réz felszívódását.

Kétszer több benne a hasznos zsírsavak száma a tehéntejhez viszonyítva, s így segít egyensúlyban tartani a koleszterin szintünket, segít az érszűkület, agyvérzés és szívinfarktus megelőzésében. Ezenkívül pozitív hatása van a magas vérnyomásra is, mivel segít ellazítani a vérereket.

Fehérje tartalma 22 százalék, ami igen jó arány a szervezet egészségének fenntartásához.

Segít a fogyókúrában is mivel jóval kevesebb hizlaló zsiradékot tartalmaz, mint a tehéntej.

Mindezek mellett saját tapasztalatom alapján szintén csak pozitívan tudok nyilatkozni a kecsketejről. Én ugyanis hadilábon állok a kalciummal, többször előfordult, hogy kalcium hiányos állapotba kerültem, ami ideiglenes látászavarokkal, végtagok zsibbadásával majd végül egy hatalmas fejfájással jár s emiatt abba kellett hagynom a kávé ivást a kólára meg rá sem nézek. Tavaly egész nyáron naponta ittam kecsketejet  és nem is volt problémám a kalciummal. Emellett megtapasztaltam az energianövelő hatását is.

Ha természetes egészség serkentőt szeretne valaki, ajánlom a kecsketejet, s ha esetleg nem jönne be valakinek, ki lehet próbálni az aludttejet vagy lehet joghurtot is készíteni. Forduljanak hozzánk bizalommal!

Az interneten se szeri se száma a felületes cikkeknek, amelyek táplálkozással kapcsolatos információkat igyekszenek eljuttatni hozzánk. Figyelembe kell vennünk azt, hogy az internet is egy kereskedelmi felület ahol a legfontosabb szempont az, hogy hányan kattintanak rá egy adott oldalra, esetleg mennyi időt töltenek el a böngészésével. Ennek köszönhetően rengeteg a hatásvadász címmel ellátott iromány, amelyek nagyjából ilyen címmel jelennek meg: „Nem tudták, hogy miért fogyasztja azt a fura növényt, de amikor rájöttek nagyon meglepődtek”. Gondolom mindenkinek ismerősek az ilyen címek, rengetegen rá is kattintanak, hogy ők is meglepődhessenek, de aztán sok esetben kiderül, hogy a cikk teljesen másról szól. A lényeg az,hogy rengeteg a hamis, félrevezető információ az interneten, ezért jól meg kell választani, hogy honnan informálódunk.

Ettől függetlenül, nagyjából minden ember tisztában van a jelenkori élelmiszer előállítás feltételeiről.

Először is a zöldségeket és gyümölcsöket génkezelik az optimális növekedési idő, termelékenység és szavatossági idő eléréséhez. Hogy ne szaporítsuk feleslegesen a szót nézzünk csak meg egyetlen szempontot. A bolti alma nem kukacos. Ez egyrészt azért van, mert lepermetezik a kártevők ellen, vannak viszont olyan génmanipulált fajták, amelyeket meg sem támadnak ezek az aprócska csúszómászók. No de székelyesen mondva: „ ha még a nyüvek se esznek meg valamit akkor hogy egye meg az ember?”

Rengetegen dolgoztak és dolgoznak manapság is külföldi zöldségtermesztő egységekben. Elmondásuk szerint az este még zöld paradicsom, reggelre megpirosodik egy rápermetezett folyadék hatására és már szállítják is a szupermarketbe. Kérdés, hogy ez milyen hatást kelt az emberi szervezetben.

Összegezve, a nagykereskedelmi zöldség és gyümölcs fő negatív jellemzői a génmanipuláció illetve a különböző mérgező vagy növekedés és érlelés serkentő permetszerek, nagyjából…

Nézzük a hústermékeket! Elsődleges szempont, hogy mivel táplálják azokat az állatokat, amelyek húsa a boltok polcaira kerül.

Nos, hallottam olyat személyes ismerősömtől, hogy egy olyan farmon dolgozott, ahol egyszerre tartottak disznókat és csirkéket.  A csirkéket a disznók alvadt vérével és fel nem használt belsőségeivel etették, míg ha a csirkék valamilyen oknál fogva elpusztultak a disznókkal etették meg őket. Azt hiszem, ez további kommentárra nem szorul.

A csirkéknél növekedési hormont is használnak a gyorsabb növekedés elérése érdekében. Nem is olyan régen hallottam egy környékünkön történt esetről, amikor is a rendszeresen üzletben vásárolt csirkét fogyasztó 7 éves kislány mellei megduzzadtak és kiderült, hogy ezek a növekedési hormonok okozták.

Mindemelett, a növekedés nem más, mint sejtosztódás, ha serkentjük a növekedést serkentjük a sejtosztódást. Mi a rák? Néha úgy emlegetik, hogy sejtburjánzás. Vajon nem lehet esetleg némi köze a kettőnek egymáshoz?

A harmadik probléma a húsokkal kapcsolatban a tartósítószerek alkalmazása. A különböző nitrátok, bár kis mennyiségben nem ártalmasak és természetes körülmények közt is előfordulnak bizonyos növényekben. Rendszeres fogyasztásuk kapcsolatba hozható a rákkal és a szívbetegségekkel is.

 Az itt felsorolt információk csak gondolatébresztő jellegűek, internetes kutatáson alapulnak és csak nagy vonalakban kerültek bemutatásra, mint bevezető.

Az én elképzelésem az, hogy a természet egy nagyon jól működő rendszer és az ember a természet része. Úgy gondolom, az embereknek előnyére válna, ha ezt a rendszert figyelembe véve élnék az életüket. Első lépésben pedig a táplálkozásunkat kellene utána igazítani.

Az emberi táplálkozás napjainkban

Az utóbbi időben egyre divatosabbá válik a házi élelmiszer. Egyre több ember igyekszik házi csirkét, házi tojást, házi tejet beszerezni úgynevezett helyi termelőktől vagy a helyi piacon házi jellegű termékeket vásárolni.

Ezen folyamat oka az, hogy az emberek egyre inkább úgy gondolják, hogy számos a társadalmunkban megfigyelhető egészségügyi problémának a nagyipari módszerekkel előállított élelmiszer az okozója.

A nagyipari alatt a pénzbeli profit alapú termelési módot értjük.

Ez azt jelenti, hogy az élelmiszer előállításának elsődleges célja az, hogy kellő mennyiségű jövedelmet biztosítson a tevékenységet működtető vállalkozónak vagy befektetőnek, ugyanakkor a fogyasztók számára elérhető áron lehessen piacra bocsátani.  Ennek érdekében, a tudósok folyamatosan azon dolgoznak, hogy egyre olcsóbb és könnyebben elérhető forrásokat biztosítsanak az élelmiszer előállításához.

Ha megfigyeljük a napjainkban előállított ipari termékek minőségét és egyre rövidülő élettartamát, nem nehéz feltenni a kérdést: vajon milyen változásokon ment át az élelmezésünk a XX. század kezdetétől? Nos nézzük meg!

A XX. század a robbanásszerű technológiai fejlődés kora. Ezzel egy időben azonban az írott történelemben valaha lejegyzett legnagyobb emberi krízisek kora is.  Két világháború zajlott le 31 év alatt melyeknek rendívül drasztikus hatásuk volt arra nézve, hogy ma mi kerül az asztalunkra.

 A háborúk sajátossága az élelmiszerhiány. Gondoljunk csak bele, a fiatal munkaképes fiatalok a fronton harcolnak, ami munkaerőhiányt okoz, ezáltal csökken a termelés. A gazdaság összeomlik és minden a fejetetejére áll.

Ebben a helyzetben a fejlődő technológiát hívták segítségül az élelmiszer krízis megoldásához és olyan élelmiszereket kezdtek el gyártani, amelyek addig ismeretlenek, vagy szokatlanok voltak.

Ezek az élelmiszerek aztán az előállításuk könnyebbsége miatt, a mai napig benne maradtak az étrendünkben. Azt hiszem nyugodtan megfogalmazhatjuk azt az állítást, hogy az étrendünk mai napig egy krízis étrend, noha egyes tudósok az emberiség aranykoraként emlegetik napjainkat.

Vegyünk néhány példát! Egyre inkább emlegetik, hogy sütésre egészségesebb az állati eredetű zsír, mint a napraforgóolaj. Nem áll rendelkezésemre az ezt igazoló tudományos kísérletek eredménye, de hadd nézzük a napraforgó olaj rövid történetét!

Idézet a Wikipédiáról:

„A napraforgóolaj a napraforgó növény magjából, hideg vagy meleg eljárással nyert növényi zsiradék. Sajtolásának módszerét Bunyan szabadalmaztatta 1716-ban, Angliában,

Eleinte a bőr- és gyapjúfeldolgozásban használták. Étkezési célokra csak a 19. század eleje óta veszik igénybe, de eleinte igen korlátozottan. A 20. század elején az olaj többségéből szappant főztek vagy festéket gyártottak, élelmezési felhasználása az 1940-es években vált tömegessé. Korunkban nagyobbrészt étolajként hasznosítjuk, de a margarin és a szappan gyártásának is fontos alapanyaga. Az előállításakor visszamaradó extrahált darát fehérjedús takarmányként állatoknak adják.

 A népi gyógyászatban a nehezen gyógyuló sebek és a száraz, pikkelyesen hámló bőr kezelésére használták.”

Egy tipikus modernkori élelmiszer, mely a második világháború idején került be a közélelmezésbe és amelyet a népi gyógyászat is külsőleg használt kenőcs formájában nem belső fogyasztásra.

Modern étrendünk teli s tele van ilyen és ehhez hasonló élelmiszerekkel és élelmiszeradalékokkal.

A következő bejegyzésben bemutatok még néhányat mielőtt rátérnék a házilag előállítható élelmiszerek pozitív hatásainak bemutatására.